Dominikai Köztársaság történelme

Őslakosai az arawak nyelvű nép a tainók, akik i.u. 600. körül érkeztek a szigetre, kiszorítva a korábbi lakókat. A tainók 5 törzsfőnök uralma alatt éltek, amelyek területei elkülönültek egymástól. Főleg földművelésből és halászatból éltek. Népességüket pontosan megbecsülni nem tudják.

1492. december 5-én Kolumbusz Kristóf első útján itt szállt partra, majd 19 nappal később a Santa Maria zátonyra futott, ami miatt 39 ember letelepedett a szigeten és megalapította a La Navidad települést.

Sajnos a kezdeti békés kapcsolatok után a tainók ellenállásba kezdtek, azonban az európai fegyverek és betegségek ellen nem voltak védettek, így napjainkra majdnem teljesen kihaltak.

A népesség megfogyatkozása miatt Károly király betelepítést engedélyezett. Ez főleg afrikai rabszolgákkal történt, így napjainkra a spanyol kultúrájú meszticek mára többségben vannak.

1496-ban Kolumbusz Kristóf testvére, Bartolomé felépítette a mai Santo Domingo helyén Nueva Isabela városát. Ez lett az Újvilág első állandó európai települése. A sziget nagy segítséget nyújtott elhelyezkedésével az Antillák meghódításához. Ebben az időszakban ez volt a spanyol hatalom főhadiszállása. Amikor hanyatlani kezdett a fontossága, francia kalózok telepedtek le a sziget nyugati részén, majd 1697-ben Spanyolország átadta a sziget egy részét Franciaországnak. A 18. század végére már a gazdag francia gyarmat lakossága négyszerese lett a spanyol lakosságnak.

1795-ben a francia forradalmi háborúk következményeként Spanyolország átadta Santo Domingot a franciáknak de a helyi rabszolgák Toussaint Louverte vezetésével fellázadtak és kiterjesztette hatalmát a teljes szigetre. (Ő tiltotta be elsőként a rabszolgaságot is a szigeten.)

1808-ban a Santo Domingoban élő kreolok ismét felkeltek a francia uralom ellen és Nagy Britannia és Haiti támogatásával visszaállították a spanyol uralmat.

Átmeneti függetlenség és Haiti uralom is létrejött az évek alatt, de végül 1838-ban Juan Pablo Duarte, Ramón Matias Mella és Francesco del Rosario Sánches titkos társaságot alapított, hogy külső segítség nélkül elérjék a függetlenséget. Ma őket a Dominikai Köztársaság alapító atyáinak tartják.

1844. február 27-én kikiáltották az elszakadást Haititől. Első alkotmányát 1844. november 6-án fogadták el.

Néhány év múlva Santana ismét szerződést kötött a spanyol koronával, ezzel Dominika ismét gyarmat lett, majd Haiti és amerikai segítséggel ismét független köztársaságot kiáltottak ki 1863 augusztus 16-án.